A dohánykereskedelem monopolizálása – a kereskedésre, az elérhető profitra vonatkozó
szabályok menet közbeni megváltoztatása, majd a győztesek pártkötődése – első pillanattól
fogva gyanút ébresztett. Ezt a gyanút erősítette Hadházy Ákos szekszárdi fideszes önkormányzati képviselő,
aki elmondta: a helyi pártvezetés, személyesen a polgármester és a frakció döntött arról,
kinek lehet dohányboltja és kinek nem a városban és környékén.
A szekszárdi polgármester pofátlanul tagadja, hogy lett volna ilyen egyeztetés.
A pályázatok nyilvánosságát jogszabállyal akarja megakadályozni a fideszes többség a parlamentben.
S amíg a közérdekű adatokat korlátozó törvény nem lép életbe, addig a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt.
egyszerűen nem adja ki a pályázatokat.
Állítólag a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nem engedi neki.
Miniszterasszony nyilván nem véletlenül döntött a titkolózás mellett.
Aztán Lázár János, Kósa Lajos először tagadta, hogy lett volna bármilyen politikai egyeztetes,
majd azzal a verzióval állt elő, hogy ha meg is történt a titkos szekszárdi egyeztetés, a pályázókról szóló véleménynyilvánításban ő nem lát kivetnivalót.
Különben is, az államtitkár szerint az egész botrány mögött megint a multik állnak.
Mindezt olvasva az ember már szinte drukkol, hogy a Fidesznek legalább véletlenül sikerüljön
igazat mondania.Sajnos hiába.
Mert mi is történt valójában?
Hangfelvétel, mondom, hangfelvétel van arról, hogy Szekszárdon megtörtént az egyeztetés a pályázókról.
A szekszárdi polgármester tehát hazudott.
Lázár János hazudott. Kósa Lajos hazudott.
Mi több, nem csupán egyeztetés volt, hanem a polgármester vezetésével egyenként végigmentek a pályázatokon.
A fő szempont az volt, hogy a nyertes elkötelezett jobboldali legyen.
Figyeltek arra is, hozott-e az illető elegendő kopogtatócédulát a választások idején a Fidesznek.
Vagyis igyekeztek mindenkit kirostálni, aki nem a Fideszhez kötődik.
És ezzel még nincs vége. A dohánykereskedelmi zrt. vezetője mindvégig azt állította,
hogy zárt volt a pályázati folyamat, azt senki nem ismerheti meg.
Akkor mégis honnan jutott a pályázók listájához a szekszárdi polgármester?
És az általa jóváhagyott személyek listája hogyan jutott vissza a nemzeti fejlesztési miniszterhez, majd a dohánykereskedelmi zrt.-hez?
Amit tudunk, annak alapján valójában az történt, hogy a benyújtott pályázatok
listáját a minisztérium és az állami dohánykereskedelmi cég kiadta a Fidesz helyi pártszervezeteinek.
A Fidesz-szervezetek párthovatartozás alapján osztályozták a pályázatokat, majd
politikai véleményüket visszajuttatták a minisztériumhoz és a dohánykereskedelmi zrt.-hez.
Nem csoda, ha a győztes pályázók jelentős része semmilyen tapasztalattal és semmilyen
tudással nem rendelkezik a dohányáru-kereskedelemről.
Elvégre, nem ez volt az elvárás velük szemben.
Fidesz-barátnak kellett lenni, azaz a klientúra miatt ki kellett szorítani a trafikokból
minden tisztességes kisvállalkozót.
Listák köröztek országszerte, amolyan speciális Kubatov-listák.
Állampolgárokat osztályoztak politikai hovatartozásuk szerint a Fidesz-szervezetekben.
A Fideszhez való viszonyuk döntötte el, elveszik-e tőlük a megélhetésüket vagy
ajándékot kapnak a párthűségükért.
Hiszen aktivista hálózatnak, logisztikai bázisnak se rossz a fidesz-barát trafikos csapat.
Jól jön ez majd a kampányban – gondolhatta a Fidesz pártigazgatója.
A kormány nem hezitált, azonnal kijelentette, ezzel a botránnyal neki semmi dolga sincs.
Éppen ezért súlyos felelőssége van mostantól viszont az ügyészségnek,
mert országosan szervezett bűncselekmény történt.
Nem csak a szekszárdi és ahhoz hasonló helyi ügyeket kell kinyomozni.
Tudnunk kell azt is, ki találta ki, ki hagyta jóvá, ki szervezte, ki koordinálta ezt az országos korrupcióakciót.
Tudott-e róla a miniszterelnök? Ki volt a felső kapcsolat?
Lázár János nem csak hazudik, de téved is, ha azt hiszi, az emberek beveszik,
hogy a trafikmutyi elleni tiltakozást egy multicég szervezi.
De Orbán is téved, ha azt gondolja, hogy
lerázhatja magáról a felelősséget. Hiszen világos, hogy országos fideszes mutyiról van szó,
az pedig nem történhetett az ő jóváhagyása nélkül.
Mindenki pontosan tudja, hogy a tolvajkormány egyik kiemelt pénzlenyúlásával állunk szemben.
A tiltakozási hullám nem az ellenzék találmánya, nem a sajtó kreálmánya és nem multicégek bosszúja.
Hanem egyszerű hétköznapi emberek, magyar kisvállalkozók jogos felháborodása amiatt,
hogy a fideszesek kisemmizik őket, elveszik az egyetlen megélhetésüket,
hogy a fideszes rokonok jól járjanak.
Az a fideszes pedig, aki védi a trafikmutyit, az korrupciót és egy bűnszervezetben
elkövetett bűncselekményt takargat.
A tolvajkormány saját népét fosztja ki, hogy saját klienturáját gazdagítsa.
Ez Orbán valódi arca.
